Ugrás a tartalomra
Merck

Nagy molekulájú HPLC

Nagy molekulájú HPLC

A biomolekulák az élő sejtek által termelt nagyméretű, polimer kémiai vegyületek, amelyek az élő szervezetek alapvető építőköveiként szolgálnak, és számos, az élethez nélkülözhetetlen biológiai folyamatot hajtanak végre. A főbb biomolekulatípusok közé tartoznak a fehérjék, peptidek, polinukleotidok, szénhidrátok, lipidek, vitaminok és koenzimek. A nagy molekulák és biomolekulák szerkezetének jellege, kémiai sokféleségük, a biológiai aktivitás figyelembevételének szükségessége és a komplex mátrixok hatékony jellemzési technikát igényelnek. Bár számos elválasztási és elemzési technika áll rendelkezésre, a nagy teljesítményű folyadékkromatográfiát (HPLC) használják a leggyakrabban. A biomolekulák sok funkciós csoportja és többféle konformációja miatt a HPLC biomolekula-analízis különböző módokon alapul, mint például fordított fázisú, méret-kiválasztás vagy ioncsere. Függetlenül az alkalmazott elválasztási módoktól, a hatékony oszloptöltés és a következetes állófázis részecskekémia kritikus fontosságú a biomolekulák pontos és megbízható elválasztásához.   


KROMATOGRAMMOK KERESÉSE

Kromatogram-keresés


Kapcsolódó műszaki cikkek

Kapcsolódó protokollok

További cikkek és protokollok keresése


Reversed-fázisú biomolekula HPLC

A rezervált fázisú HPLC (RP-HPLC) érzékeny és sokoldalú technika, amelyet fehérjék, fehérjefragmentumok és peptidek elválasztására és elemzésére használnak. Az RP-HPLC egy nem poláris állófázist és egy poláris mozgófázist használ. A fehérjék és peptidek visszatartása az állófázison az adszorpciós és a partíciós elveket követi. A hidrofób fehérje régiók reverzibilisen kötődnek az állófázishoz. A fehérjék eluálása a mozgófázis nem poláris jellegének növelésével történik. A felbontást befolyásolhatja a pórusméret, a részecskeméret, az oszlop hossza és az állófázishoz kapcsolódó szénhidrogénlánc.

Méretkizárásos kromatográfia (SEC)

A méretkizárásos kromatográfia (SEC) egy nem denaturáló kromatográfiás mód, amely a molekulákat méretük (azaz hidrodinamikai sugaruk) alapján választja szét. Ez a mód nem az analit és az állófázis közötti kölcsönhatásra, hanem az analit véletlenszerű áramlására támaszkodik az állófázis részecskéin keresztül. A nagy molekulatömegű analitok hamarabb eluálódnak, mivel teljesen vagy részben kizáródnak az állófázis részecske pórusaiból, míg az alacsonyabb molekulatömegű analitok később eluálódnak, mivel több időt töltenek a részecskén keresztülvezető, gyötrelmes útvonal bejárásával. A SEC-t monoklonális antitest (mAbs) aggregátumok és fragmentumok jellemzésére, ismeretlen fehérjemolekulatömegek becslésére és fehérjeformulák stabilitásának meghatározására használták.

Hidrofób kölcsönhatás kromatográfia (HIC)

A hidrofób kölcsönhatás kromatográfia (HIC) olyan kromatográfiás mód, amely az analiteket a hidrofób analit-részek és a hidrofób állófázis ligandumok közötti kölcsönhatás mértéke alapján választja el. Alacsonyabb molekulatömegük és kisebb hajlamuk miatt a HIC-t általában nem használják peptidek elválasztására. Magas sókoncentrációban a fehérjék hidratációs rétegei eléggé megszakadhatnak ahhoz, hogy a hidrofób felületi régiók kapcsolódási felületet képezzenek a nem poláros állófázissal. A só kiválasztását a Hofmeister-sorozat határozza meg, amely a kationokat és anionokat aszerint osztályozza, hogy képesek-e megbontani a fehérje hidratációs rétegét (kaotróp) vagy elősegíteni a fehérje hidratációs rétegének kialakulását (kozmotróp). A tipikus sók közé tartozik az ammónium-szulfát, a kálium-szulfát és a nátrium-szulfát. A hidrofób kölcsönhatáskromatográfiát jelenleg az antitest-hatóanyag konjugátumok (ADC) hatóanyag-antitest arányának (DAR) meghatározására használják.

Ioncserélő kromatográfia (IEX)

Az ioncserélő kromatográfia (IEX) egy olyan kromatográfiás mód, amely az analiteket töltésük alapján választja el. A fehérjék és peptidek amfoterek, azaz savas és bázikus funkcionalitást egyaránt mutatnak. A fehérjék savas funkcionalitásai közé tartozik az aszparaginsav, a glutaminsav, a cisztein, a tirozin és a C-terminális α-karboxilát. A bázikus fehérjefunkciók közé tartozik az arginin, a hisztidin, a lizin és az N-terminális α-amin. A bioterápiás töltésváltozatok az IEX segítségével kimutathatók és felbonthatók. A töltésváltozatok keletkezhetnek a messenger RNS (mRNS) transzkriptum hibás transzlációjából és/vagy poszt-transzlációs módosításokból, például deamidációból, oxidációból vagy glikozilációból.

Az IEX oszlopot az analit izoelektromos pontja (pI) alapján kell kiválasztani.  Ha a mobil fázis pH-fázisa alacsonyabb, mint a pI, az analit pozitív töltésű lesz és a kationcserélő oszlophoz kötődik.  Ha a mozgófázis pH-ja a pI felett van, az analit negatív töltésű lesz és anioncserélő oszlophoz kötődik.

Affinitás-kromatográfia

Affinitás-kromatográfia az analit és az állófázis ligandum közötti specifikus kölcsönhatásra támaszkodik. Ideális esetben csak a kívánt analit lép kapcsolatba az állófázissal, és az összes többi mintakomponenst átengedi az oszlopon. Ezután egy második mobil fázist vezetnek át az oszlopon az analit eluálásához.

A fehérje A kromatográfia a biofarmáciai iparban alkalmazott affinitáskromatográfia leggyakoribb formája.  Az A fehérje egy 42 kDa felszíni fehérje, amely a S. aureus sejtfalában található.  Ez a fehérje specifikusan kötődik az IgG-k Fc régiójának nehézláncához, így ideális mechanizmus az IgG-k és más mintakomponensek elválasztására.  A legtöbb Protein A oszlopot a fehérje porózus, szerves részecskére történő immobilizálásával állítják elő.  A Protein A kromatográfiához azonban monolitikus formátumot is gyártottak, amely lehetővé teszi a nagy mintaátbocsátást különböző áramlási sebességek mellett, a hatékonyság feláldozása nélkül.






Kiemelt események

Számítsa ki a futási idő és az oldószerfogyasztás megtakarítását a módszer HPLC-ről UHPLC-re történő átvitelekor.
HPLC módszerátviteli számológép

Kalkulálja ki a futási idő és az oldószerfogyasztás megtakarítását, ha egy módszert HPLC körülményekről UHPLC körülményekre helyez át. Kapjon útmutatást az ellennyomás megváltoztatásához, valamint az injektálási térfogat és a gradiens feltételeinek adaptálásához.

A folytatáshoz jelentkezzen be

Az olvasás folytatásához jelentkezzen be vagy hozzon létre egy felhasználói fiókot.

Még nem rendelkezik fiókkal?