Sejtkultúra alapjai: A sejtkultúra biztonsági szempontjai
ECACC Laboratory Handbook 4th Edition
Cellakultúrás laboratórium kockázatértékelése
A kockázatértékelés fő céljai a sérülések megelőzése, a tulajdon védelme, valamint az egyének és a környezet károsodásának elkerülése. Számos országban a kockázatértékelés elvégzése törvényi előírás. Ez a helyzet például az Egyesült Királyságban a Health and Safety at Work Act, UK (1974) értelmében. Az Európai Közösségnek is vannak a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó irányelvei. A Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Európai Ügynökség oldalon tájékozódhat a jogszabályokról és szabványokról, vagy forduljon a helyszíni munkavédelmi képviselőjéhez. Következésképpen minden tevékenység megkezdése előtt kockázatértékelést kell végezni. Az értékelés két elemből áll:
- A kockázatok azonosítása és értékelése.
- A kockázat elkerülésének vagy minimalizálásának módjainak meghatározása.
Az állati sejtkultúra esetében a kockázat mértéke a felhasználandó sejtvonaltól függ, és azon alapul, hogy a sejtvonal valószínűleg károsíthatja-e az embert. A különböző besorolások az alábbiakban találhatók:
- alacsony kockázat: Nem humán/nem főemlős folyamatos sejtvonalak és néhány jól jellemzett humán folyamatos sejtvonal.
- Közepes kockázat: Rosszul jellemzett emlős sejtvonalak.
- Nagy kockázat: Emberi/prímásszövetből vagy vérből származó elsődleges sejtek. Endogén kórokozókkal rendelkező sejtvonalak (a pontos kategorizálás a kórokozótól függ) - a részletekért lásd az ACDP irányelveket†. Kísérleti fertőzést követően használt sejtvonalak, ahol a kategorizálás a fertőző ágenstől függ - a részletekért lásd az ACDP iránymutatásokat.
†Advisory Committee on Dangerous Pathogens (ACDP) (1995) Categorization of Biological Agents According to Hazard and Categories of Containment, 4th edition, HSE books, Sudbury, UK. Az 1995-ös dokumentum ötödik frissítése 2013-ban készült el. A A biológiai anyagok jóváhagyott listája frissítése 2013-ban jelent meg.
Megjegyzés: Az Egyesült Államokban a biológiai anyagokról szóló Egészségügyi és Emberi Szolgálatok Minisztériuma (Centers for Disease Control and Prevention) hasonló listát tesz közzé a Biosafety in Microbiological and Biomedical Laboratories (BMBL) dokumentumban (2009). Az amerikai rendszer az Egyesült Királyság ACDP veszélycsoportjai helyett a Biological Safety Levels (biológiai biztonsági szintek) rendszert használja.
Egy tenyészetgyűjtemény, mint például European Collection of Authenticated Cell Cultures (ECACC) a kockázatértékelés alapján ajánlja az adott sejtvonalhoz szükséges minimális elszigetelési szintet. A legtöbb sejtvonal esetében a megfelelő elszigeteltségi szint a 2. szint, amely 2. osztályú mikrobiológiai biztonsági szekrényt igényel. Ezt azonban szükség lehet a 3. szintű elszigeteltségi szintre emelni, attól függően, hogy milyen típusú manipulációkat kívánnak végezni, és hogy nagy mennyiségű tenyészetet terveznek-e. A HIV-vírussal vagy humán T-limfotróp vírussal (HTLV) fertőzött betegekből származó sejtvonalak esetében 3. szintű elszigetelésre van szükség. Az elszigetelés a kockázat csökkentésének legkézenfekvőbb eszköze. Más, kevésbé nyilvánvaló intézkedések közé tartozik a személyzet és a berendezések laboratóriumokba és laboratóriumból történő mozgásának korlátozása. A helyes laboratóriumi gyakorlat és a jó laboratóriumi technikák, mint például a munkaterületek rendezettségének biztosítása, valamint a reagensek megfelelő címkézése és tárolása szintén fontosak a kockázat csökkentése és a laboratórium biztonságos munkakörnyezetének kialakítása szempontjából. Az aeroszoloknak vagy fröccsenéseknek való kitettség kockázata a gyors pipettázás, kaparás és kiöntés kerülésével korlátozható. Ezenkívül ajánlott, hogy az olyan laboratóriumokban dolgozókat, ahol elsődleges emberi anyagokat használnak, beoltják Hepatitis B ellen. A személyzet képzése, valamint az írásos szabványos működési eljárások és kockázatértékelések alkalmazása szintén csökkenti az ártalom lehetőségét. Az ECACC sejtkultúra-tanfolyamokat kínál a szövetkultúrák biztonságának alapjairól.
A sejtkultúrák által jelentett egyik legvalószínűbb biológiai veszélyt az emberre patogén vírusok jelentik. Ha ismert vagy feltételezhető az emberre patogén kórokozóval való fertőzés, a sejtkultúrát az adott kórokozónak megfelelő elszigeteltségi szinten kell kezelni. Más lehetséges biológiai veszélyeket is figyelembe kell venni. Ezek a sejttenyésztési táptalaj összetevőire, egyéb járulékos kórokozókra (pl. kontamináló mikoplazmákra) és sejttermékekre vonatkoznak, amelyek közül néhány lehet farmakológiai, immunmoduláló vagy szenzibilizáló tulajdonságokkal rendelkező biológiailag aktív molekula. Ezenkívül a módosított sejtek - például hibridek, transzformált sejtek és rekombináns DNS-t tartalmazó sejtek - előállítása és használata veszélyes lehet. Ezek az eljárások potenciálisan módosított vagy reaktivált vírusok, új fúziós/hibrid fehérjék (különösen a fajközi hibridek esetében) és vírusos vagy sejtes onkogének kifejeződését eredményezhetik. A laboratóriumi dolgozóknak soha nem szabad saját testükből vagy szövetekből származó sejteket tenyészteniük.
In vitro transzformáció vagy genetikai módosítás rosszindulatú betegséget vagy szokatlan farmakológiailag aktív fehérje kifejeződését eredményezheti, ha véletlenül beoltják a donorba. Ezért az emberi sejteket olyan személyektől kell nyerni, akiknek nincs közük a kísérleti munkához. A biológiailag veszélyes hulladékot az alábbiakban a Hulladékártalmatlanítás szakaszban leírt módszerek szerint kell ártalmatlanítani.
Géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k)
A géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) előállítását és felhasználását szigorúan ellenőrizni és szabályozni kell. A legtöbb országban szabályozó szervezetek biztosítják a GMO-k által jelentett kockázatok minimalizálását. Az Egyesült Királyságban például minden olyan intézménynek, amely GMO-kat használó és/vagy GMO-kat előállító munkát végez, törvényben előírták, hogy rendelkezzen génmódosítás-biztonsági bizottsággal (Genetic Modification Safety Committee, GMSC). Bármilyen munka megkezdése előtt a tervezett munkára vonatkozó javaslatoknak át kell menniük a bizottságon, és szükség esetén a Health and Safety Executive (HSE) által is jóvá kell hagyatniuk. Van egy Európai irányelv amely szabályozza a géntechnológiával módosított munkákat. Az egyes sejtkultúra-felhasználók és intézmények felelőssége, hogy biztosítsák a működésük szerinti ország hatóságai által meghatározott előírások betartását.
A tenyésztési hulladék, a munkafelületek és a berendezések fertőtlenítésére/fertőtlenítésére tervezett módszerek fontos eszközt jelentenek az ártalom kockázatának minimalizálására. A fertőtlenítőszerek koncentrált formáinak használatakor mindig viseljen megfelelő egyéni védőfelszerelést, például kesztyűt és szemvédőt. A kiválasztott kesztyűnek védenie kell a kezelt anyag ellen, és meg kell felelnie az EN374-3 európai szabványnak. A gyártók táblázatai segítenek a munkához legmegfelelőbb kesztyű kiválasztásában. A főbb fertőtlenítőszerek négy csoportba sorolhatók, és relatív előnyeik a következőképpen foglalhatók össze:
Alkohol (pl. etanol, izopropanol)
- Alkohol hatásos koncentrációban: 70% az etanol esetében, 60-70% az izopropanol esetében
- A hatásmechanizmusuk a dehidratálás és a fixálás
- Hatásos a baktériumok ellen. Az etanol a legtöbb vírus ellen hatásos, de a nem burkolt vírusok ellen nem
- Az izopropanol nem hatásos a vírusok ellen
Aldehidek (pl. Formaldehid)
- Az aldehidek irritáló hatásúak, és használatukat a szenzibilizációs problémák miatt korlátozni kell /li>
- Kizárólag jól szellőző helyiségekben szabad használni
- Formaldehidet laboratóriumok gázosítására használnak. A formaldehidet egy készülékben felmelegítik, így az elpárolog, és minden szabadon lévő felületet bevonnak a fertőtlenítőszerrel.
Megjegyzés: Általában az aldehidek fertőtlenítésre és gázosításra történő használata veszélyes lehet. Ellenőrizze a helyi előírásokat és a biztonsági tanácsadójával.
Hypokloritok (pl. Nátrium-hipoklorit)
- A hipokloritok jó általános célú fertőtlenítőszerek
- Vírusok ellen hatásosak
- Korrozív a fémekkel szemben, ezért nem szabad fémfelületeken használni, pl. centrifugáknál
- A szerves anyagokkal könnyen inaktiválható, ezért naponta frissíteni kell
- Az általános célú felületi fertőtlenítéshez 1000 ppm, a pipetták fertőtlenítésére szolgáló hulladékedényekben 2500 ppm, a szövettenyésztési hulladékok és kiömlött folyadékok esetében 10 000 ppm
Megjegyzés: Ha formaldehiddel füstölünk egy szekrényt vagy helyiséget, először az összes hipokloritot el kell távolítani, mivel a két vegyszer reakciója együtt rákkeltő termékeket eredményez.
Cellakultúra-hulladékok ártalmatlanítása
Minden munkáltatónak "gondossági kötelessége", hogy a biológiai hulladékokat a nemzeti jogszabályi előírásoknak megfelelően biztonságosan ártalmatlanítsa. Az alábbiakban felsoroljuk a szövettenyésztési hulladék fertőtlenítésének és biztonságos ártalmatlanításának módjait. A laboratóriumban keletkező hulladékok kezelésének egyik legfontosabb szempontja, hogy a hulladékot rendszeresen ártalmatlanítsák, és ne hagyják, hogy a biológiailag veszélyes anyagok felhalmozódjanak. A legjobb megközelítés a "kevés és gyakori". A különböző hulladékformák különböző kezelést igényelnek.
- Szövettenyésztési hulladék (táptalaj) - legalább 2 órán át inaktiválja a hipoklorit (10 000 ppm) oldatban, mielőtt vízzel feleslegesen lefolyóba juttatja
- li>A szennyezett pipettákat egy éjszakára hipoklorit oldatba (2500ppm) kell helyezni, mielőtt égetéssel ártalmatlanítanák
- A szilárd hulladékok, mint például lombikok, centrifugacsövek, szennyezett kesztyűk, szövetek stb., nagy teherbírású zsákokba kell helyezni a szennyezett hulladékok számára, és el kell égetni őket
- Ha csak lehetséges, a hulladékot inkább el kell égetni, mint autoklávozni
- A speciálisan engedélyezett laboratóriumokból származó hulladékok, pl. a genetikailag módosított 2. szintű (GMO2) szervezeteket kezelő laboratóriumokból származó hulladékok különleges kezelést és nyomon követést igényelnek
Az olvasás folytatásához jelentkezzen be vagy hozzon létre egy felhasználói fiókot.
Még nem rendelkezik fiókkal?