ADC és biokonjugáció
A biokonjugáció során molekulákat kötnek össze, amelyek közül legalább az egyik reaktáns egy biomolekula, gyakran egy antitest, fehérje vagy oligonukleotid. A biokonjugátumokat a biotechnológia, az orvostudomány és a nanotechnológia területén használják biomolekulák kimutatására, vizsgálatára, illetve célzására és nyomon követésére. Az alkalmazások közé tartozik a fluoreszcens szondák antitestekhez való csatolása az áramlási citometria és a mikroszkópos képalkotás céljából, az antitestek gyöngyökhöz való csatolása immunprecipitációhoz, az antitestek gyógyszerekhez való csatolása terápiás fejlesztés céljából, valamint a fehérjék keresztkötése biológiai kölcsönhatásaik kimutatására.
Az antitest-gyógyszer konjugációs (ADC) technológia monoklonális antitesteket használ a nagy hatóanyagú vagy erős gyógyszerhatóanyagok (HPAPI) célzott sejtekbe juttatására. Konjugált formában a HPAPI-k szelektívebb terápiás aktivitást mutatnak, megkímélve a nem célsejteket. Ezt a biokonjugációs technikát a célzott és biztonságosabb hatóanyag-leadásra használják. A reagens kémiai és fizikai tulajdonságai, hossza, molekulamérete, vízzel keverhetősége és hasíthatósága, az alkalmazási kritériumok és a kapcsolásra megcélzott funkcionális csoportok határozzák meg, hogy az optimális biokonjugációhoz milyen térhálósító reagenseket és reakciómódszert válasszunk.
Kapcsolódó műszaki cikkek
- Click chemistry is an approach to the synthesis of drug-like molecules that can accelerate the drug discovery process by using a few practical and reliable reactions.
- Copper-free click chemistry is an alternative approach to click chemistry that proceeds at a lower activation barrier and is free of cytotoxic transition metal catalysts.
- Drug discovery process by utilizing chemistry reaction of Cu(I)-catalyzed Huisgen 1,3-dipolar cycloaddition of terminal alkynes with organoazides to yield 1,4-disubstituted 1,2,3-triazoles.
- Chemical ligation modifies biological macromolecules for biotech and medicine, expanding functional material development.
- A Staudinger-illesztés: A High-Yield, kemoszelektív és enyhe szintetikus módszer.
- Mindent látni (11)
További cikkek és protokollok keresése
Biokötési térhálósító típusok
A térhálósítószerek tervezésének egyik legalapvetőbb szempontja, hogy a reagens homobifunkcionális vagy heterobifunkcionális. A biokonjugációs reagensek túlnyomó többsége bifunkcionális, két reaktív csoport általában a szerves távtartó külső végein helyezkedik el. A homobifunkcionális vegyületben a két reaktív csoport azonos, míg a heterobifunkcionális vegyületben különbözőek. A heterobifunkcionális reagensek jelentős előnyökkel rendelkeznek a homobifunkcionálisakkal szemben a biokonjugátumok kialakításakor, mivel az egyik reaktív végcsoport csak egy adott funkciós csoporttal kapcsolódik, míg a másik reaktív végcsoport egy másik funkciós csoporttal reagál.
Biokonjugációs térhálósító hossza
A térhálósító vagy módosító reagens kiválasztásakor a konjugációs reakcióhoz a célmolekula méreteit vagy teljes lineáris hosszát kell figyelembe venni a konjugálás előtt és után. A reagens távtartó karja vagy kereszthídja határozza meg elsősorban a keletkező vegyület molekuláris hosszát. A különböző méretű keresztkötők így molekuláris vonalzóvá válnak a biomolekulák funkcionális csoportjai közötti távolságok mérésére.
Hasadható vs. nem hasadható biokonjugációs keresztkötők
A keresztkötőnek fontos, hogy hasítható legyen, ha a kölcsönhatásba lépő biomolekulákat izolálni és elemezni kell, például egy fehérje-fehérje kölcsönhatások kimutatására használt keresztkötő. Alternatív megoldásként nem hasadó linker is használható, ha stabilitásra van szükség, pl. egy fehérje befogására szolgáló gyantához kötött antitest.
Hidrofób vs. hidrofil biokonjugációs keresztkötők
Egyes alkalmazásokban a reagens hidrofóbsága előnyös lehet, különösen, ha az alkalmazás a sejtmembránok áthatolását jelenti. Az erősen poláros csoportokat nem tartalmazó hidrofób reagensek gyorsan áthatolnak a sejtmembránokon, hogy keresztkötést vagy jelölést végezzenek a belső sejtfehérjékkel. Másrészt a hidrofil térhálósítószerek nem okoznak aggregációt vagy a kölcsönható molekula kicsapódását, és az általuk módosított antitestek és fehérjék vízben való oldhatóságát eredményezhetik. A hidrofil biokonjugációs reagensek használata nagyobb biokompatibilitást is eredményez.
A biokonjugációban célzott funkciós csoportok
A biomolekulák legreaktívabb funkciós csoportjai az N, O és S heteroatomokhoz kapcsolódnak, amelyek a nem osztott elektronpár miatt nukleofilek, és spontán reagálhatnak a keresztkötők és módosító reagensek kompatibilis és elektrofil aktív csoportjaival. Sok esetben a biomolekulák nukleofil funkciós csoportjai szabadok és hozzáférhetőek. Bizonyos esetekben azonban azért hozták létre őket, hogy lehetővé tegyék a reakcióképességet és a kapcsolódást. Számos speciális reagens áll rendelkezésre, amelyek megkönnyítik a megfelelő funkciós csoport létrehozását a biokonjugációhoz, ha a kívánt csoport nem áll rendelkezésre. A biomolekulákon természetesen előforduló funkciós csoportok az aminok, tiolok, hidroxilok, karboxilátok, aldehidek, szerves foszfátok és bizonyos aktivált szénatomokon lévő reaktív hidrogének.
ADC-fejlesztés és gyártás
Az antitest-gyógyszer konjugátum (ADC) fejlesztési útja a kis és nagy molekulák fejlesztéséhez, gyártásához, formulázásához és teszteléséhez szükséges szakértelem. Ha olyan tapasztalt partnert választ, aki rendelkezik ezekkel a készségekkel és a szükséges elszigetelő létesítményekkel, az segíthet az ADC piacra jutásában. Az ADC-k nagy kihívást jelentő molekulák, amelyekhez fejlett gyártóegységekre és speciális berendezésekre van szükség a molekula jellemzéséhez, valamint tisztaságának, homogenitásának és stabilitásának bizonyításához.
Az olvasás folytatásához jelentkezzen be vagy hozzon létre egy felhasználói fiókot.
Még nem rendelkezik fiókkal?