Térhálósítószerek

Kapcsolódó termékforrások

Aldrichimica Acta VOL. 50 NO. 1, 2, 3

Homobifunkcionális és heterofunkcionális linkerek

Homobifunkcionális linkereink és heterofunkcionális linkereink különféle funkciós csoportokat tartalmaznak, például primer aminokat, szulfhidrilt, savakat, alkoholokat és brómokat. Számos linkerünk maleimid (szulfhidrálreaktív) és szukcinimidil-észter (NHS) vagy izotiocianát (ITC) csoportokkal funkcionalizált, amelyek aminokkal reagálnak. Mono-védett (Boc, Fmoc és Cbz) linkerek széles választékát is kínáljuk.

Keresztkötő reagensek

A keresztkötő reagensek két vagy több reaktív véget tartalmazó molekulák, amelyek ′aktiválva′ vannak, hogy kovalens kötéssel kapcsolódjanak bizonyos funkciós csoportokhoz (pl. aminokhoz és szulfhidrilekhez). A térhálósító kémia hasznossága olyan alkalmazásokban valósul meg, mint például:

• fehérjék szerkezetének és/vagy funkciójának meghatározása
• fehérjék vagy más biomolekulák immobilizálása
• általános biomolekula-biomolekula konjugáció
• li>antitest-gyógyszer konjugátumok

A leggyakoribb térhálósítószerek közül néhány maleimid, szulfhidril-reaktív csoportokat vagy szukcinimidil-észtereket (gyakran NHS-észterekként említik) tartalmaz, amelyek aminokkal reagálnak. Portfóliónkban minden funkcionális csoport megtalálható, különböző linkerhosszúságokkal és oldhatóságokkal. A szulfoszukcinimidil-észterek vízben jobban oldódó térhálósító kötéseket tesznek lehetővé, ami hasznos lehet, ha olyan nagyméretű biomolekulákkal dolgozunk, amelyek nem alkalmazhatók szerves oldószerekben. A leválasztható linkerekkel rendelkező térhálósítóink (pl, diszulfidok) optimálisak olyan alkalmazásokhoz, ahol nem kívánatos a tartós kötés.

Keresztkötők kiválasztása

A keresztkötő kiválasztásakor számos tényezőt fontos figyelembe venni, mint például a reagens kémiai és fizikai tulajdonságait, a kapcsoláshoz célzott funkciós csoportokat, a hosszát, a molekulaméretét, a vízben való oldhatóságát és a hasíthatóságát:

Kémiai specifikusság: A térhálósítószerek tervezésének egyik legalapvetőbb szempontja, hogy a reagens homobifunkcionális vagy heterobifunkcionális. A homobifunkciós vegyületek mindkét végén reagálnak ugyanazzal a célfunkciós csoporttal, így két molekula között kovalens keresztkötést hoznak létre azonos típusú kötést használva. Ezeket egylépéses reakciókban használják hasonló funkciós csoportok polimerizációjára, intramolekuláris keresztkötések létrehozására és fehérje kölcsönhatások értékelésére. A heterobifunkciós reagensek két különböző végcsoporttal rendelkeznek, lehetővé téve, hogy mindkét végük más-más funkciós csoporttal reagáljon. Ezeket ellenőrzött kétlépéses reakciókhoz használják a nemkívánatos keresztreakciók és a polimerizáció elkerülése érdekében.

Célzott funkcionális csoportok: Az aminok, tiolok és hidroxilok a fő nukleofil csoportok, és megfelelő körülmények között közvetlenül reagálnak a számos biokonjugációs reagensben jelen lévő elektrofil reaktív csoportokkal. Ezzel szemben a karboxilátokból, aldehidekből, szerves foszfátokból és reaktív hidrogénhelyekből álló funkciós csoportok speciális aktiválószereket vagy másodlagos kapcsolószereket igényelnek, mielőtt kovalens kötést képeznének egy másik funkciós csoporttal.

Hosszúság: A keresztkötő kiválasztásakor figyelembe kell venni a célmolekula méreteit vagy teljes lineáris hosszát a konjugálás előtt és után. A reagens távtartó karja vagy kereszthídja határozza meg elsősorban a keletkező vegyület molekuláris hosszát. Ez a hossz bizonyos molekulamodellező szoftverek segítségével meghatározható.

Hasadható vs. nem hasadható térhálósítók: Ha a térhálósítással rögzített, kölcsönhatásba lépő biomolekulákat később izolálni és elemezni kell, fontos, hogy a térhálósító spacer karja hasítható legyen. Ezenkívül a hasítható linkereket transzferreagensként is használják a kölcsönhatásban lévő fehérjék vizsgálatához. A diszulfidok a leggyakoribb hasítható keresztkötőink közé tartoznak. Portfóliónkban megtalálhatók hasítható észterek és szulfonok is.

Hidrofób vs. hidrofil térhálósítószerek: Egyes alkalmazásokban a reagens hidrofóbsága előnyös lehet, különösen, ha az alkalmazás a sejtmembránokba való behatolással jár. Az erősen poláris csoportok nélküli hidrofób reagensek gyorsan áthatolhatnak a membránokon, és keresztkötést vagy jelölést végezhetnek a sejt belső fehérjéiben. Az egy vagy több negatív töltésű szulfo-NHS csoportot tartalmazó hidrofób vegyületek azonban negatív töltésük miatt csak a sejtek külső membránfelszínén lévő fehérjékkel reagálhatnak. A hidrofób térhálósítószerek használatának egyik előnye, hogy a töltött vagy nem töltött reagensek kiválasztásával át lehet váltani a sejtfelszíni és a sejtek belső jelölése között.