Ugrás a tartalomra
Merck

Sejtnövekedés és fenntartás

Proliferáló sejtek az E4-es csirkeembrió szemében BrdU festés segítségével

A sejtkultúra alapvető technika az élettudományi kutatásban, amelyet releváns biológiai modellek létrehozására, illetve rekombináns fehérjék, vírusrészecskék vagy biológiai terápiák előállítására használnak. A tenyésztett sejtek, például baktériumok, élesztőgombák és emlőssejtek növekedését és fenntartását biológiai biztonsági szekrényben (gyakran sejt- vagy szövettenyésztő csuklyának nevezik) végzik, megfelelő steril technikával a mikrobiális és kémiai szennyeződés megelőzése érdekében.   

A sejttenyésztés típusai

Az emlőssejtek tenyésztésének két legjelentősebb megközelítése az elsődleges tenyésztés és a folyamatos tenyésztés. Az elsődleges kultúrák közvetlenül emberi vagy állati szövetekből származnak, és élettartamuk a kultúrában a sejtek öregedése miatt korlátozott. A folyamatos kultúrák a kultúrában "halhatatlan"-nak tekinthetők, mivel gyakran a betegek rákos szövetéből származnak. A sejtvonalakat a sejtek immortalizálásával is létre lehet hozni, és sorozatosan szaporíthatók vagy meghaladhatók számos sejtosztódási cikluson keresztül, vagy a végtelenségig.


Kapcsolódó műszaki cikkek

Kapcsolódó protokollok

További cikkek és protokollok keresése


A sejtek fenntartása és szaporodása kultúrában

A sejtek szuszpenzióban vagy 2D monorétegként tenyészthetők, amely a szövettenyésztő lombikhoz vagy a multiwell lemezhez rögzül. A tenyésztési módszert a sejtek származási szövete határozza meg; a vérből származó sejtek általában szuszpenzióban, míg a szilárd szövetekből származó sejtek jellemzően monolayerben növekednek.

A 3D-s sejttenyésztési modellek (organoidok és szferoidok) általában úgy tekinthetők, hogy jobban utánozzák a sejtek in vivo környezetét, mint a 2D-s felületeken tenyésztett sejtek. A szferoidokat gyakran rákos sejtvonalakból vagy tumorbiopsziákból (betegből származó xenotranszplantátumok, vagy PDX) képezik szabadon lebegő sejtaggregátumokként ultra-alacsony kötődésű lemezeken, míg az organoidokat általában ECM-hidrogél mátrixba ágyazott, majd differenciált szöveti őssejtekből nyerik.

A sejtnövekedés fázisai

A megfelelő sejtnövekedés biztosítása kritikus fontosságú a sejttenyésztési vizsgálatokból származó pontos adatok gyűjtéséhez. A sejtszám meghatározható hemocitométerrel vagy automatizált sejtszámlálóval, amely pontosabb sejtszámot biztosít.

A sejtnövekedés a tenyészetben általában négy fázisban zajlik:

  1. Lag fázis - A sejtek alkalmazkodnak a tenyésztési körülményekhez, és nem osztódnak.
  2. Log (logaritmikus) növekedési fázis - A sejtek aktívan osztódnak, így ez a legjobb szakasz, amely során a populáció növekedését értékelni lehet, illetve adatokat lehet gyűjteni. A késői log-fázis a legjobb időpont a sejtek passziválására (szubkultúrázására).
  3. Plató (stacionárius) fázis - A növekedés lelassul, amikor a sejtek megközelítik a 100%-os összefolyást, és a sejtek a legérzékenyebbek a stresszre vagy sérülésre, mivel a sejtszemét felhalmozódik és az erőforrások kimerülnek.
  4. Hanyatlási fázis - Az élő sejtek populációja csökken, mivel a sejthalál kerül túlsúlyba.

Cellkultúra médiumok, kiegészítők és reagensek

A tenyésztett sejteknek a növekedéshez tápanyagellátásra van szükségük. Az emlős sejttenyésztő közegeknek fiziológiás pH-t kell fenntartaniuk, emellett kiegyensúlyozott sókat, szénhidrátokat, aminosavakat, vitaminokat, zsírsavakat és lipideket, fehérjéket és peptideket, nyomelemeket és növekedési faktorokat kell biztosítaniuk. A magzati szarvasmarha szérum (FBS) a legszélesebb körben használt növekedési kiegészítő az emlős sejttenyészetben, mivel számos ilyen alapvető sejtszintű tápanyagot tartalmaz, és bizonyítottan támogatja a sejtek és szövetek növekedését a tenyészetben. A meghatározott táptalajt vagy csökkentett állati összetételű komponenseket igénylő alkalmazásokhoz a xeno-mentes táptalajkészítmények ismert összetételű, állatmentes készítményeket biztosítanak.

Mivel a táptalajok és kiegészítők gyakran gazdag tápanyagokat biztosítanak az opportunista mikrobák növekedéséhez, a sikeres sejttenyésztés aszeptikus technikát és rendszeres megfigyelést igényel, hogy biztosítsák a sejtpusztulást okozó vagy az in vivo-szerű növekedést zavaró szennyező anyagok hiányát. A mikroszkóposan nem megfigyelhető, gyakori mikrobiális szennyeződések esetében a mikoplazma kimutató reagensekkel végzett rutinszerű szűrés védi a kultúrákat és a szövetszaporító környezeteket.  

A tenyészetek, mint például S. cerevisiae és P. pastoris (Pichia), gyakran használják a kutatásban rekombináns fehérjék expressziójának és a génfunkciók vizsgálatára. Az élesztőkultúra táptalajok összetételében jellemzően szereplő kritikus tápanyagok a pepton, az élesztőkivonat és a dextróz vagy glükóz.

Cellapasszázs tippek és trükkök

A sejtek passziválása alapvető lépés az általános sejtkultúrában a sejtek egészségének és optimális sejtnövekedésének fenntartása érdekében. Ez a bemutató elmagyarázza a sejtek passzázsának folyamatát, beleértve a konfluencia és a sejtsűrűség fontosságát. A sejtek passzázsának protokollja olyan folyamatokat foglal magában, mint a sejtek megfigyelése és megszámlálása, a sejtek tripszinizálása vagy disszociációja, valamint a sejtek új tenyésztőedénybe való visszatelepítése.

Cellakultúrás környezet és tenyésztőeszközök

A tenyésztett sejtek tenyésztése és kezelése egyszer használatos, steril műanyag eszközökkel történik, beleértve a szövettenyésztő lombikokat és multiwell lemezeket, szerológiai pipettákat, steril üvegfedeles szűrőket és steril fecskendőszűrőket. A műanyag szövettenyésztő lombikokat és lemezeket általában úgy kezelik, hogy hidrofil felületet biztosítsanak a megtapadó sejtek rögzülésének megkönnyítése érdekében. A 2D felületek alternatívájaként a mikroporózus membrán alapú lemezek fiziológiásabb növekedési környezetet biztosítanak az olyan összetett sejtvizsgálatokhoz, mint a sejtvándorlás, a sejt-sejt kommunikáció és a sejtpolarizáció.

A tenyésztett sejteket olyan hőmérsékleten és gázos környezetben kell tartani, amely ezeket a paramétereket abban a szervezetben rekonstruálja, amelyből származnak. A sejteket és tápfolyadékot tartalmazó tenyésztőedényeket általában olyan inkubációs készülékekben tartják, amelyek a hőmérséklet és a gázkeverékek pontos szabályozását biztosítják. A mikrofluidikát alkalmazó és a sejtek folyamatos tenyésztésben történő leképezését megkönnyítő kisméretű, asztali inkubációs rendszerek azonban a leghitelesebb környezetet biztosíthatják a prediktív in vitro modellekhez.




A folytatáshoz jelentkezzen be

Az olvasás folytatásához jelentkezzen be vagy hozzon létre egy felhasználói fiókot.

Még nem rendelkezik fiókkal?