Tippek és technikák az immunhisztokémiai (IHC) hibaelhárításhoz
Az immunhisztokémia (IHC) egy olyan technika, amelyben antitesteket használnak egy antigén kimutatására szeletelt szövetben, és mindenütt jelen van a kutatásban, preklinikai és klinikai környezetben a sejtkomponensek vizualizálására. Ezt a technikát, amelyet először az 1940-es években alkalmaztak, széles körben használják a szövetekben differenciálisan expresszálódó fehérjék eloszlásának és lokalizációjának jobb megértésére.
Az IHC végrehajtásának lépései, valamint számos eszköz és reagens évtizedek óta viszonylag változatlanok maradtak. Az egyszerű IHC protokoll alapvető lépéseinek megértése azonban még nem garancia a konzisztens, értelmezhető képek elkészítésére. Az optimalizálás és a finomhangolás a siker kulcsa egy új célpontra vonatkozó IHC-protokoll kidolgozásakor.
Az IHC protokoll általánosított lépései egyszerűek:
- Proba előkészítése
- Antigén kinyerése
- Blokkolás
- Primer antitest festés
- Detektálás
- Az antitestek festése
- Detektálás
A lépések egyszerűnek tűnnek, de a protokollok és a reagensek optimalizálása jelentheti a különbséget az egyáltalán nem történő festés és a merész festés között, amely megváltoztathatja a kutatás útját. Az alábbiakban K+F;D hisztológusaink és antitest validálással foglalkozó tudósaink nyújtanak néhány betekintést azokba az optimalizációkba, amelyek segítenek elkerülni a gyakori IHC-problémákat annak érdekében, hogy a leghasznosabb adatokat és publikálható képeket kapja, függetlenül a választott technikától.
1. ábra.Fénymikroszkópos kép az anti-PIR antitest IHC-validálásáról FFPE humán hólyagszelvényeken diaminobenzidin (DAB) enzimes kimutatással (barna kromogén) és hematoxilinnel (kék) történő ellenfestéssel.
2. ábra.A nem-foszforilált patkány neurofilament H (kat. sz. NE1023, zöld) fluoreszcens mikroszkópos kimutatása patkányagy fagyasztott metszeteinek fluoreszcens festésével. Kék, Hoechst 33342.
Mintakészítés: A legtöbb szövettanász egyetért abban, hogy a megfelelő mintaelőkészítés, amely nemcsak a szöveti morfológiát, hanem a célepitóp(ok)at is megőrzi, minden sikeres IHC-eljárás alapja. A protokoll jelentősen változik attól függően, hogy fluoreszcens vagy fénymikroszkópos elemzést tervezünk-e.
Szövetgyűjtés és fixálás
A megfelelő és hatékony szövetgyűjtés és konzerválás az IHC-hez megóvja a sejt- és szövetmorfológiát, miközben megállítja a proteolitikus és mikrobiális degradációt. Az IHC céljára történő szövetkonzerválás két fő módszere a gyorsfagyasztás és az FFPE (formalinban rögzített, paraffinba ágyazott).
A fagyasztott szövetkészítményeknél a szöveteket gyorsan nem vizes közegbe gyűjtik, majd nagyon hideg hőmérsékleten kriosztáton szeletelik. Az FFPE-készítmények a meghatározatlan ideig tartó tárolás kényelmét és a paraffinblokkokba ágyazott szövetek szobahőmérsékleten történő metszését kínálják mikrotoméval.
Kriontakarékosság
A friss szövetet közvetlenül a boncolást követően gyorsan le kell fagyasztani hűtött izopentánban (2-metilbután) vagy egy ezzel egyenértékű alternatívában. A gyors fagyasztás elengedhetetlen a szövetet károsító jégkristályok kialakulásának megelőzése érdekében. A lefagyasztott szövetet ezután -80 °C-on tároljuk a metszésig. Nagyméretű szövetek, például emberi szervek esetében a szövetet először kisebb blokkokra kell szeletelni a gyorsabb és a szövet teljes térfogatában egyenletes fagyasztás elősegítése érdekében.
A felolvasztás után és a vágás előtt a fagyasztott szövetet fagyasztóközeggel ellátott formákba ágyazzák, amely a kriosztát tokmányához való tapadásra is szolgál, és lehetővé teszi, hogy a fagyasztott szövet ellenőrzött módon érintkezzen a metszőpengével. A szöveteket a vágás előtt 30 percig hagyni kell egyensúlyba kerülni a kriosztátkamrában, hogy megkönnyítsék az egységes és reprezentatív szövetszeletek felvételét. A szeleteléshez szükséges optimális kriosztát-hőmérséklet a szövet típusától és a fagyasztási protokolltól függ. A kriosztátos metszés minden szakaszában ügyeljen a szövetek orientációjának követésére. Minden egyes metszet elkészítése után óvatosan helyezze a metszetet egy fagyasztott üveglemezre. Egy fagyasztott ecset és egy gördülésgátló eszköz használata (sok gyakorlással együtt) segít elkerülni a szövetszelvény gördülését, hajtogatását, gyűrődését és szakadását.
Az antigén kinyerése
Az FFPE hatékony és megbízható módszer a szövetek morfológiájának hosszabb ideig történő, környezeti hőmérsékleten történő megőrzésének biztosítására, ugyanakkor ez a formátum számos célepitópot hozzáférhetetlenné tesz az antitestek kimutatásához. Az FFPE szövetmetszetekben lévő antigének az alábbi visszanyerési módszerek valamelyikével álcázhatók:
- HIER (hőindukált epitóp visszanyerés): A tárgylemezre helyezett szövetszelvényeket egy speciális melegítési sorozatnak vetik alá, egyidejű nyomásemeléssel egy citrát pufferben. Ezt egy nyomáskonyhához hasonló készülékben érik el
- PIER (proteáz-indukált epitóp visszanyerés--- más néven EIER, enzim-indukált epitóp visszanyerés) egy 37 °C-on inkubált enzim - proteináz K, tripszin vagy pepszin - alkalmazására utal. TIPP: Néhány tárgylemez esetében az enzimoldat közvetlenül a tárgylemezekhez adható; a legtöbb esetben azonban a reagens koncentrációját, a hőmérsékletet és az inkubációs időt úgy lehet a legjobban szabályozni, ha az összes feldolgozandó tárgylemezt egyidejűleg az enzimet tartalmazó fürdőbe merítjük.
Tartás
Az IHC-hez szükséges antitestek kiválasztása
Specifikusság: Az elsődleges antitestek kiválasztása a hatékony IHC kritikus lépése. Az egyik különösen fontos szempont az antitestspecifikusság, amely biztosítja, hogy az antitest csak az érdeklődésre számot tartó fehérjéhez kötődjön. A specificitás értékelésének arany standardja az a megállapítás, hogy a festődés hiányzik azokban a szövetekben, amelyekből az adott fehérjét kiiktatták, bár más módszerek, mint például egyetlen sáv jelenléte, ha Western blotting, szintén léteznek. A másodlagos ellenanyag kiválasztásakor mindig biztosítani kell, hogy a másodlagos specifikus legyen arra a fajra, amelyből az elsődleges ellenanyagot eredetileg nyerték. Számos további tényező határozhatja meg a másodlagos antitest hatékonyságát, ezek közé tartozik az elsődleges antitesthez való epitópspecifikusság, a tisztítási módszerek, valamint az, hogy az antitest felszívódik-e keresztreaktív immunglobulinokkal szemben.
Alkalmazási alkalmasság: A jó hírű antitest-szállítók általában feltüntetik azokat az immunodetektálási alkalmazásokat, amelyekre az antitestet validálták, és adatokat kell szolgáltatniuk az IHC/ICC (immuncitokémiai) eredmények bizonyítására. Például azok az antitestek, amelyek sikeresen jelölnek egy epitópot a Western blotting denaturált körülményei között, nem feltétlenül teljesítenek az IHC során, ahol a natív fehérje konformációja gyakran megmarad.
Klónalitás: A monoklonális antitestek egyetlen plazmasejt bővítéséből származnak, és ezért egyedi epitópot ismernek fel. Míg a monoklonális antitestek specifitást biztosítanak, a poliklonális antitestek jobb választás lehetnek, ha a célfehérje alacsony szinten expresszálódik, mivel több epitópot ismernek fel, és ezért nagyobb érzékenységet biztosítanak.Ezzel szemben a poliklonális antitestek gyártási folyamata természetüknél fogva nagyobb tételenkénti eltéréseket eredményez a termék specifikációin belül.
Host source: A negyedik fontos antitest szempont az a gazdafaj, amelyet az antitest előállításához használtak. A keresztreaktivitás elkerülése érdekében elengedhetetlen, hogy az antitestet a vizsgált szövettől eltérő szövetben neveljék. Az elsődleges antitest gazdafaját a detektálás során a másodlagos antitesthez is hozzá kell igazítani.
Blokkolás: Az antitest nem specifikus kötődése a legfontosabb szempont, amikor az antigénnek az elsődleges antitest által történő immunodetektálásáról van szó. Az antigének nem specifikus detektálása a másodlagos antitest által azonban a szubsztrát hozzáadása utáni lépés után is jelentős hátteret eredményezhet. A háttérfestés csökkentésének és az antigénspecificitás biztosításának kritikus lépése az elsődleges antitest hozzáadása előtti blokkoló lépés beépítése. A blokkoló oldatnak ideális esetben a másodlagos antitest fajának megfelelő szérumot kell tartalmaznia.
Detektálás
A detektálás jellemzően két módszer egyikével történik: a) kolorimetrikus vagy enzim-közvetített detektálás és b) fluoreszcencia alapú detektálás.
A kolorimetriás módszerben a kötött primer vagy szekunder antitestet egy szubsztráthoz konjugálják, amely egy enzim által átalakítva egy kicsapódó terméket ad. Ez a csapadék fénymikroszkópos vizsgálat során színes festésként látható.
A fluoreszcencia alapú kimutatási módszerben a szövetben lévő, érdekes antigénhez kötött antitestet közvetlenül vagy közvetve egy fluorofórhoz (néha fluorokrómnak is nevezik) konjugálják, egy olyan molekulához, amely egy meghatározott hullámhosszúságú fény jelenlétében fluoreszkál.
Eredmények elemzése: Fluoreszcens vs. fénymikroszkópia
Fluoreszcens mikroszkópia
Az immunfluoreszcens ICC és az IHC egyaránt megköveteli a minta elemzéséhez használt epifluoreszcens vagy konfokális mikroszkóp konfigurációjának ismeretét. A legjobb eredmény akkor érhető el, ha az elsődleges vagy másodlagos antitesthez konjugált fluorofór spektrális jellemzői illeszkednek a rendelkezésre álló mikroszkóp gerjesztő forrásához (általában lézer) és emissziós szűrőjéhez. A fluoreszcens mikroszkópiás elemzési kísérlet megtervezéséről bővebben ezen az oldalon olvashat.
Fénymikroszkópia
A fehérfény- vagy fénymikroszkópia talán könnyebben hozzáférhető a kutatók számára, mivel a szükséges felszerelés a legtöbb laboratóriumban rendelkezésre áll, de korlátozza az egyidejűleg ugyanazon szöveti metszetben detektálható célpontok száma. Ennek oka, hogy a kromogén lerakódása a szövetben az antitest antigénhez való kötődésének helyén az enzim-szubsztrát aktivitástól függ, és a legelterjedtebb, megbízható reagensek (mint például a diaminobenzidin vagy DAB és az alkalikus foszfatáz vagy AP) nem kínálnak olyan multispektrális kolorimetrikus detektálást, amely lehetővé tenné több célpont egyidejű kimutatását.
Az IHC-eredményekkel kapcsolatos problémák megoldása
A következő táblázatban az IHC-eredményekkel kapcsolatos néhány gyakori problémát mutatunk be, a lehetséges magyarázatokkal és a technikai korrekcióra/optimalizálásra vonatkozó javaslatokkal együtt.
Az olvasás folytatásához jelentkezzen be vagy hozzon létre egy felhasználói fiókot.
Még nem rendelkezik fiókkal?