Szekvenálás

A DNS- vagy RNS-szálban lévő nukleinsavak összetételének és sorrendjének meghatározásának képessége mélyreható hatással van a modern genetika megértésére és számos olyan területre, amelyek nélkülözhetetlenek a betegségek kutatásához és az összes szervezet jobb megértéséhez. A nukleinsavak szekvenálásának képessége nemcsak egy szervezet genetikai kódjának megfejtéséhez hasznos, hanem további molekuláris technológiákkal kombinálva a kutatók számára hatékony eszközt biztosít a DNS-szekvenciák egyszerű manipulálásához és e változások szekvenálással történő ellenőrzéséhez. Mivel a kódoló DNS a fehérjék kódolt információjaként funkcionál, a kutatók ma már olyan rekombináns fehérjéket tervezhetnek testre szabottan, amelyek számos funkcionális elemet tartalmaznak, és amelyeket széles körben használnak ugyanilyen nagyszámú fontos kutatási kérdés megválaszolására. További teljes genom szekvenálási reagensek és útmutatókért látogasson el a Next-Generation Sequencing erőforrás.   

Sanger-szekvenálás

Régebben az analitikai kémiai módszerekkel meg lehetett határozni a nukleinsavak összetételét. Fred Sanger és munkatársai azonban olyan módszereket dolgoztak ki - kezdetben sugárzással jelölt emésztett fragmentumok és kétdimenziós frakcionálás segítségével -, amelyekkel az első teljes nukleinsekvenciák némelyikét sikerült előállítani. A terület fejlődése több évtizeden át folytatódott, és minden egyes fejlesztés a szekvenált fehérjék és genomok egyre növekvő könyvtárát gyarapította. E fejlesztések közé tartozik a nukleotidok hossz szerinti elválasztása gélelektroforézissel, majd kapilláris elektroforézissel. Emellett a fluoreszcensen jelölt nukleotidok beépítése és az egyes nukleinsavtöredékek automatizált számítógépes elemzése ma már a modern Sanger-szekvenálási módszert határozza meg.