Ugrás a tartalomra
Merck
KezdőlapMikrobiális vízvizsgálatClostridium perfringens, tulajdonságaik és kimutatásuk

Clostridium perfringens, tulajdonságaik és kimutatásuk

A klosztridiumok viszonylag nagy, Gram-pozitív, rúd alakú baktériumok, amelyek csak anaerob anyagcserére képesek. A legtöbb Clostridia nem képes aerob körülmények között növekedni, sőt O2 hatására el is pusztulhat; azonban endospórákat képeznek, amelyek képesek hosszú ideig levegőn és más kedvezőtlen környezeti körülmények között is túlélni. A klosztridiumok természetes forrásai a szerves tápanyagokat tartalmazó anaerob élőhelyek, különösen a talajok, a vízi üledékek és az állatok bélcsatornái. Szerves vegyületek, például cukrok erjesztésével nagy mennyiségű CO2 és H2, valamint illékony szerves vegyületek, például ecet- és vajsav, aceton és butanol keletkeznek. Az olyan szubsztrátok, mint az aminosavak és zsírsavak metabolizmusa bűzös szagú bomlástermékeket eredményez. A Clostridiumok extracelluláris enzimek széles skálájával is rendelkeznek, amelyek a környezetben található nagy biológiai molekulákat fermentálható vegyületekké bontják. Bár léteznek nem patogén klostridiumok is, ez a nemzetség termeli a leghatásosabb biológiai toxinokat. E csoport három különösen halálos tagja a C. perfringens, amely a főtt hússal összefüggő ételmérgezésekért, valamint a gázgangrénához vezető seb- és sebészeti fertőzésekért felelős, a C. perfringens, a C. tetani, amely a halálos tetanuszfertőzésekért felelős, és a C. botulinum, amely botulizmust okoz.

A Clostridium perfringens megtalálható a nem megfelelően átsütött vagy nem megfelelően sterilizált konzervekben (endospórák csírázása) és a vízben (felszíni vizekben). A természetes szennyezőforrás az emberi és állati ürülék, amely főként a vízzel kerül az élelmiszerekbe. A C. perfringens invazinek és exotoxinok széles skáláját termeli. Az enterotoxinok okozzák a nemkívánatos, főként húshoz kapcsolódó ételmérgezéseket, valamint a gázgangrénához vezető seb- és sebészeti fertőzéseket.

C. perfringensC. perfringens a vízvizsgálatban4 mellékszerepet játszik. A Clostridiumok spóraképzők, és ellenállnak a melegítésnek, klórozásnak és más stresszfaktoroknak. Az olyan vegetatív sejtekkel szemben, mint a kólibaktériumok (E. coli, enterococcusok), amelyek kevésbé ellenállóak, a C. perfringens előnye, hogy hosszabb ideig túlél6. Ezért, míg a székletszennyezést leginkább a kólibaktériumok mint indikátorok mutatják ki, amelyek egy feldolgozási lépés után eltűnhetnek, addig a C. perfringens jelen marad. A szervezet nem jelent veszélyt a vízben, inkább akkor jelent problémát, ha a víz élelmiszerrel érintkezik.

A fent említett tényeket figyelembe véve nyilvánvaló, hogy a C. perfringens kimutatása és azonosítása fontos lépés e hatásos kórokozó megfékezése és felszámolása felé. A C. perfringens a hemolizinek (ß-hemolízis), a lecitináz, az extracelluláris proteázok, a lipázok (foszfolipáz-C), kollagenáz, hialuronidáz, szacharolitikus enzimek és a szulfitot szulfiddá redukáló enzimek. Ezeket az enzimeket kimutatási és differenciálási célpontokként is használják. Az is figyelemre méltó, hogy a C. perfringens nem mozgékony baktérium, és a szulfitot redukáló clostridiumok közül a legfontosabb. Továbbá a C. perfringens általában 44 °C-on növekszik, míg néhány más clostridium ezen a hőmérsékleten gátolt. Ezt a tulajdonságot az ISO-módszerekben kihasználják, hogy a táptalajnak nagyobb szelektivitást4 adjanak.

A C. perfringens kimutatására az mCP és a TSC agar ajánlott4, 5. Mindegyik táptalajjal kapcsolatban vannak azonban problémák. Az mCP-módszer nagyon megterhelő a rutinszerű szűréshez, és a baktériumtelepek nem használhatók fel további biokémiai vizsgálatokhoz. Ezenkívül a C. perfringens visszanyerését az ISO elutasította a TSC agaron alapuló módszerek javára6. A TSC azonban az összes szulfitreduzáló clostridiumot kimutatja, és nem csak a C. perfringens-t; néhány esetben az agar túlzott feketedése meghiúsította az alacsonyabb hígítások számolását. Másrészt, ha a szennyeződés túl magas volt, a TSC nem produkált következetesen fekete telepeket, és ennek következtében a telepek fehér színe hamis negatív eredményeket adott.

Ezek a problémák kiküszöbölésére a Sigma-Aldrich bevezette az új generációhoz tartozó CP ChromoSelect Agar nevű kromogén táptalajt. A vizsgálatok azt mutatták, hogy ez a táptalaj olyan számlálásokat eredményez, amelyek nem különböznek jelentősen a más táptalajokon kapott értékektől. Az összes táptalajról izolált tipikus és atipikus telepek azonosítása azt mutatta, hogy a CP ChromoSelect Agar (lásd 1. ábra) specifikusabb volt a C. perfringens a vízmintákban, mint az mCP (lásd 2. ábra) és a TSCF agar.

 

 Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel a szilíciumszeletre növesztett C. perfringensről (forrás: Melville, Biológiai Tudományok Tanszék, Virginia Tech University)

1. ábra. Pásztázó elektronmikroszkópos felvétel a szilíciumszeletre növesztett C. perfringensről (forrás: Melville, Biológiai Tudományok Tanszék, Virginia Tech University)

2. ábra CP ChromoSelect Agar (a C. perfringens zöld telepek formájában jelenik meg)

2. ábra.CP ChromoSelect Agar (a C. perfringens zöld telepek formájában jelenik meg)

A Sigma-Aldrich a Clostridium perfringens ellenőrzés alatt tartására a szelektív táptalajok (1. táblázat), tesztek (2 és 3 táblázat) és anaerob berendezéseket (4 táblázat) a clostridiumok kimutatására, azonosítására és megkülönböztetésére.

1. táblázat. A Colostridium perfringens gyakori és új táptalajai (a clostridium táptalajok teljes listája a sigma-aldrich.com/clostridia oldalon található).
2. táblázat.A Clostridia azonosítására és megkülönböztetésére szolgáló vizsgálatok
3. táblázat.Gram-festő készlet és egyedi oldatok
4. táblázat.Anaerob berendezések
Anyagok
Loading

Hivatkozások

1.
Sherris Medical Microbiology, 4th ed., K.J. Ryan and C.G. Ray Editors, McGraw Hill, 2004. SMM4eKRaCREMH2.
2.
Wells, C. L..; Wilkins, T. D., Clostridia: Sporeforming Anaerobic Bacilli, In Baron’s Medical Microbiology, 4th ed., S. Baron Editor, Univ. of Texas Medical Branch, 1996. WCLWTDCSABIBMM4eSBEUoTMB1.
3.
Elmer Koneman, W. et al Color Atlas and Textbook of Diagnostic Microbiology, 5th ed., Lippincott Williams & Wilkins, 1997. EKWeaCAaToDM5eLW&W1.
4.
ISO 6461 Part 2. Water Qualily – detection and enumeration of Clostridium perfringens. (Revision of ISO 6461-2: 1986). I6P2WQ–daeoCp(oI61.
5.
Council Directive 98/83/EC, Relating to the Quality of Water Intended for Human Consumption, Official Journal of the European Communities, p.L330-32-L330/53 (1998). CD9RttQoWIfHCOJotECp(.
6.
National Standard Method, Enumeration of Clostridium perfringens by membrane filtration, issue no 3.1, reference no W5i3.1 (2005). NSMEoCpbmfin3rnW(.
A folytatáshoz jelentkezzen be

Az olvasás folytatásához jelentkezzen be vagy hozzon létre egy felhasználói fiókot.

Még nem rendelkezik fiókkal?