Ugrás a tartalomra
Merck

Bővebben

Cas #: 9004-54-0

Structure

A dextrán az anhidroglükóz polimerje.  Körülbelül 95%-ban alfa-D-(1-6) kötésekből áll. A fennmaradó a(1-3) kötések felelősek a dextrán elágazásáért.1,2,3 Az elágazások hosszára vonatkozó ellentmondásos adatok azt sugallják, hogy az átlagos elágazás hossza kevesebb, mint három glükózegység.4,5  Más módszerek szerint azonban 50 glükózegységnél nagyobb elágazások is léteznek.6,7

A natív dextrán molekulatömege (MW) 9 millió és 500 millió között van.8,9,10  Az alacsonyabb MW-jű dextrannak valamivel kevesebb elágazást4 mutatnak, és szűkebb MW-eloszlással rendelkeznek.11 A 10 000-nél nagyobb MW-jű dextrannak úgy viselkednek, mintha erősen elágazóak lennének.  A MW növekedésével a dextránmolekulák nagyobb szimmetriát érnek el.7,12,13   A 2000 és 10 000 MW közötti dextránmolekulák a táguló tekercs tulajdonságait mutatják.12   2 000 MW alatti dextránoknál a dextrán inkább rúdszerű.14

A dextrán MW-jét az alábbi módszerek közül egy vagy több módszerrel mérik: alacsony szögű lézerfényszórás15, méretkizáró kromatográfia16,  rézkomplexképzés.17, és antronreagens18 kolorometriás redukáló végcukor-meghatározás és viszkozitás12.

Specifikus forgatás: [α]=+199° 11

Speciális forgás

1. ábra.Speciális forgás

Termékinformáció

A Leuconostoc mesenteroides, B 512 törzsből származó dextránt kínálunk.  Korlátozott hidrolízissel és frakcionálással különböző MW-okat állítunk elő. Beszállítóink pontos módszereit szabadalmaztatva tartják. A frakcionálás méretkizárásos kromatográfiával16 vagy etanolos frakcionálással végezhető, amelyben a legnagyobb MW-értékű dextránsok csapódnak ki először.19

Elkészítési útmutató

A dextránok nagyon jól oldódnak vízben, kivéve a legnagyobb MW-értékű dextránt, D5501 (MW-tartomány = 5 millió és 40 millió között).  A dextránsok oldhatóságát általában 30 mg/ml-t meghaladó koncentrációban vizsgáljuk vízben.
A dextránsok DMSO-ban, formamidban, etilénglikolban és glicerinben is szabadon oldódnak.11
A semleges vizes dextránoldatok 110-115 °C-on 30-45 percig tartó autoklávozással sterilizálhatók.11 A dextránt erős savak magas hőmérsékleten hidrolizálhatják. A dextrán terminális redukáló végcsoportja lúgos oldatokban oxidálható.11

Procedure

A dextrán egy nagy molekulatömegű, inert, vízben oldódó polimer, amelyet számos biomedicinális alkalmazásban használnak.

A nem módosított dextránok alkalmazási területei:

Plazmahosszabbítók

A dextránoldatokat plazmahosszabbítóként használták.20

A 10%-os dextránoldat (MW 40 000) valamivel magasabb kolloid ozmotikus nyomást fejt ki, mint a plazmafehérjék.

A 10%-os dextránoldat (MW 40 000) 0.9%-os nátrium-kloridban vagy 5%-os glükózban oldott oldatról számoltak be, amelyet rövid távú plazmakiegészítőként alkalmaznak posztoperatív trombo-embóliás zavarok esetén.  Az infúzió után a dextrán (MW 40 000) körülbelül 70%-a 24 óra elteltével változatlan formában ürül a vizelettel. Egy kis mennyiség a széklettel ürül.  A maradék dextrán lassan metabolizálódik glükózzá.

A dextrán (MW 70 000) 6%-os oldata a plazmafehérjékhez hasonló kolloid ozmotikus nyomást fejt ki. Az 50 000 MW-nál nagyobb dextránok hajlamosak lassan diffundálni a kapilláris falon keresztül, és lassan metabolizálódnak glükózzá. Az infundált 70 000 MW-os dextrannak körülbelül 50%-a 24 óra alatt változatlanul kiválasztódik a vizelettel 20.

Centrifugálás / sejt- és szervsejt-szeparálás

A dextránt (MW 250 000) tartalmazó kolloid oldatokat aggregált vérlemezkék izolálására használták.sup>21 leukociták22 és limfociták23 centrifugálással történő elkülönítése a vérben.

Dextránt (MW 40 000) használtak az ép sejtmagok izolálására.24

Fehérje kicsapása

Dextránt használtak az antitest-antigén komplexek kicsapásának és érzékenységének fokozására immun-diffúziós alkalmazásokban.

A dextránt (MW 80 000) egy immunelektroforézis gélbe infundálták, maximum 80 mg/ml mennyiségben.25

Dextránt (MW 250 000 és 2 000 000) is használtak hasonló alkalmazásokban.26

A vérlemezke-aggregáció gátlása

Kisebb koncentrációban a dextránt (MW 10 000-40 000) használták a vérlemezke-aggregáció gátlására.27

Hivatkozások

1.
Rankin JC, Jeanes A. 1954. Evaluation of the Periodate Oxidation Method for Structural Analysis of Dextrans. J. Am. Chem. Soc.. 76(17):4435-4441. https://doi.org/10.1021/ja01646a046
2.
Dimler RJ, Wolff IA, Sloan JW, Rist CE. 1955. Interpretation of Periodate Oxidation Data on Degraded Dextran. J. Am. Chem. Soc.. 77(24):6568-6573. https://doi.org/10.1021/ja01629a044
3.
Van Cleve JW, Schaefer WC, Rist CE. 1956. The Structure of NRRL B-512 Dextran. Methylation Studies2. J. Am. Chem. Soc.. 78(17):4435-4438. https://doi.org/10.1021/ja01598a064
4.
Lindberg B, Svensson S, Sjövall J, Zaidi NA. 1968. Structural Studies on Dextran from Leuconostoc mesenteroides NRRL B-512.. Acta Chem. Scand.. 221907-1912. https://doi.org/10.3891/acta.chem.scand.22-1907
5.
Larm O, Lindberg B, Svensson S. 1971. Studies on the length of the side chains of the dextran elaborated by Leuconostoc mesenteroides NRRL B-512. Carbohydrate Research. 20(1):39-48. https://doi.org/10.1016/s0008-6215(00)84947-2
6.
Bovey FA. 1959. Enzymatic polymerization. I. Molecular weight and branching during the formation of dextran. J. Polym. Sci.. 35(128):167-182. https://doi.org/10.1002/pol.1959.1203512813
7.
Senti FR, Hellman NN, Ludwig NH, Babcock GE, Tobin R, Glass CA, Lamberts BL. 1955. Viscosity, sedimentation, and light-scattering properties of fraction of an acid-hydrolyzed dextran. J. Polym. Sci.. 17(86):527-546. https://doi.org/10.1002/pol.1955.120178605
8.
Arond LH, Frank HP. 1954. Molecular Weight Distribution and Molecular Size of a Native Dextran. J. Phys. Chem.. 58(11):953-957. https://doi.org/10.1021/j150521a006
9.
Elias VH. 1959. Ultrazentrifugen- und Diffusionsmessungen an nicht-Newtonschen Lösungen nativer Dextrane. Über extrem große Makromoleküle. IV. Makromol. Chem.. 33(1):166-180. https://doi.org/10.1002/macp.1959.020330112
10.
Antonini E, Bellelli L, Bruzzesi MR, Caputo A, Chiancone E, Rossi-Fanelli A. 1964. Studies on dextran and dextran derivatives. I. Properties of native dextran in different solvents. Biopolymers. 2(1):27-34. https://doi.org/10.1002/bip.1964.360020105
11.
Supplier's data..
12.
Granath KA. 1958. Solution properties of branched dextrans. Journal of Colloid Science. 13(4):308-328. https://doi.org/10.1016/0095-8522(58)90041-2
13.
Wales M. 1979. J.Polym. Sci. 66101.
14.
GEKKO K. 1981. Solution Properties of Dextran and Its Ionic Derivatives.415-438. https://doi.org/10.1021/bk-1981-0150.ch029
15.
Gaylord NG, Beaman RG. 1960. Techniques of polymer characterization. P. W. Allen. Academic Press, New York; Butter-worths, London, 1959. xiv + 256 pp. $9.50.. J. Appl. Polym. Sci.. 3(7):128-128. https://doi.org/10.1002/app.1960.070030723
16.
Granath KA, Flodin P. 1961. Makromol. Chem.. 48(1):160-171. https://doi.org/10.1002/macp.1961.020480116
17.
1953. Journal of Research of the National Bureau of Standards. 5081.
18.
Jermyn M. 1975. Increasing the sensitivity of the anthrone method for carbohydrate. Analytical Biochemistry. 68(1):332-335. https://doi.org/10.1016/0003-2697(75)90713-7
19.
Cramér H. 1949. On the factorization of certain probability distributions. Ark. Mat.. 1(1):61-65. https://doi.org/10.1007/bf02590468
20.
LIPMAN AG. 1993. MARTINDALE: ?Martindale - the Extra Pharmacopoeia? (30th ed), edited by J. E. F. Reynolds. 2(2):124-124. https://doi.org/10.1111/j.2042-7174.1993.tb00740.x
21.
Minor A, Burnett L, State J N. 1953. 53547.
22.
Boyum A, Scan J. 1968. Clin. Lab. Invest.. 21(97):31.
23.
Harris R, Ukaejiofo EO. 1970. Tissue Typing Using a Routine One-Step Lymphocyte Separation Procedure. Br J Haematol. 18(2):229-236. https://doi.org/10.1111/j.1365-2141.1970.tb01436.x
24.
HONDA SI, HONGLADAROM T, LATIES GG. 1966. A New Isolation Medium for Plant Organelles. J Exp Bot. 17(3):460-472. https://doi.org/10.1093/jxb/17.3.460
25.
Hellsing K. 1969. Immune reactions in polysaccharide media. The composition of the antigen?antibody complexes in the precipitin reaction. 114(1):141-144. https://doi.org/10.1042/bj1140141
26.
Ceska M. 1969. Human growth hormone-anti-(growth hormone) immunoprecipitates in the presence of dextrans. 111(4):607-608. https://doi.org/10.1042/bj1110607
27.
Gelin L, Ingelman B. 1961. Acta Chir.. Scand. 122(294):
A folytatáshoz jelentkezzen be

Az olvasás folytatásához jelentkezzen be vagy hozzon létre egy felhasználói fiókot.

Még nem rendelkezik fiókkal?