Szilánok
A szilán egy szilícium- és hidrogénatomokból álló szervetlen vegyület, amelynek kémiai képlete SiH4. Ez a színtelen, piroforos, mérgező gáz erősen gyúlékony, és széles körben használják ipari és kereskedelmi alkalmazásokban.
A szilánokat a szerves szintézisben használják, gyakran funkciós csoportok védelmére és védtelenítésére. Reagálnak önmagukkal és a szervetlen szubsztrátokban lévő hidroxilcsoportokkal, erős kémiai kötéseket képezve, amelyek védelmet és tartósságot biztosítanak, különösen nedvesség jelenlétében. A szilánok a szilikátok és szilikonátok előállítása során is köztes termékként szolgálnak, amelyeket folt- és vízállósággal, valamint egyéb javított fizikai tulajdonságokkal rendelkező bevonatokhoz használnak. Ezen kívül a szilán kapcsolóanyagok döntő szerepet játszanak különböző iparágakban, többek között a ragasztókban, festékekben, gumiban, műanyagokban, kompozitokban, elektronikában, kerámiában és korrózióvédelemben. Fokozzák az anyagok közötti tapadást és kompatibilitást, hozzájárulnak a kötés szilárdságának javításához és a felület módosításához a különböző gyártási folyamatokban.
A sokoldalúságuk olyan alkalmazásokra terjed ki, mint a kompozitok mechanikai tulajdonságainak növelése, a diszperzió javítása, a térhálósítás biztosítása, a katalizátorok immobilizálása és a bioanyagok megkötése.
Silánok mint reagensek és szerves építőelemek
A szilánok szilíciumorganikus reagensekként sokoldalúan alkalmazhatók, mind összetett kismolekulák szintézisében használt reagensekként, mind ragasztók, tömítőanyagok, gépjárművek kenőanyagai, számítógépes chipek, vegytisztító oldószerek, egészségügyi és bőrápolási termékek, kismolekulájú gyógyszerek és kontaktlencsék gyártásában. Különböző szubsztituensekkel, például alkil-, aril- vagy aminocsoportokkal a szilánok az összetett szerves vegyületek szintéziséhez is sokféle építőelemet kínálnak. A szilánok reaktív Si-H kötései lehetővé teszik a katalitikus hidroszilációban szubsztrátként való felhasználásukat, míg a szubsztitúciós reakciókra való képességük kulcsfontosságúvá teszi őket a keresztkapcsolásokban és más szerves átalakulásokban.
Klórtrimetilszilán
A klórtrimetilszilán, más néven trimetil-klórszilán egy klórozott szerves szilánvegyület, amely számos alkalmazást talál a szintetikus kémiában, különösen a szililezési reakciókban. Több célt szolgál, többek között a poliszulfonok klórmetilálását és a lítium-hidrid aktiválását, amelyet hidridforrásként használnak a karbonilvegyületek reduktív szilililálásához. Lítiumbromiddal kombinálva hatékony reagenssé válik az alkohol bromidokká történő átalakításához. A klór-trimetil-szilán bizonyos reakciókban a higany-klorid nem toxikus alternatívája. Hexametil-diszilazánnal együtt alkoholvédelemre is használható, szilezéssel trimetil-szilil-étereket képezve. Ezt a sokoldalú vegyületet alkalmazzák továbbá észterek, laktonok, karbamátok és éterek hasításában, ahol a klór-trimetil-szilán/nátrium-jodid acetonitrilben a jód-trimetil-szilán jobb alternatíváját nyújtja. Ezenkívül a klór-trimetil-szilán ezüst- vagy ammónium-nitráttal kombinálva hatékony regioszelektív nitráló reagensként működik az arilboronsavak ipso-nitrálásához, a megfelelő nitroaréneket eredményezve. Nátrium-nitrittel vagy nitráttal párosítva dezoximálási reakciókban is részt vesz.
Aminoszilán
Aminoszilánokat, mint például a (3-Aminopropil)trietoxiszilán (APTES) és a (3-Aminopropil)trimetoxiszilán (APTMS), elsősorban diszpergálószerként használják. Az APTES megkönnyíti az aminocsoportnak a funkcionális szilánhoz való kapcsolódását a biokonjugációhoz. Általában szilánkapcsoló szerként használják a szilanizálási folyamatokban. Ezenkívül az APTES-t széles körben használják különböző nanoanyagok felületmódosítására, hőstabil filmeket képezve különböző szubsztrátokon. A kulcsfontosságú szilánkapcsoló ágensként elismert APTES döntő szerepet játszik a felületek, például az alumínium-oxid és a szilícium-dioxid kémiai módosításában. Adhéziós promóterként működik a polimerek és a hordozóanyagok között, és fontos szerepet játszik a felületi molekulák immobilizálásában. Az APTES molekulák kemiszorpciója a felületi atomokra önszerveződő monoréteg (SAM) kialakulását eredményezi a hordozón. Emellett az APTMS szilánkapcsolóként is funkcionál a nanoanyagok felületmódosításában, és sikeresen alkalmazták ebben a szerepben ezüst nanorészecskéken.
Alkil-szilánok
Az alkil-szilánok telített vegyületek, amelyeket egy vagy több szilíciumatom egymáshoz vagy más kémiai elemek atomjaihoz kapcsolódva jellemez. Ezek a vegyületek nagy reaktivitást mutatnak és mérsékelt biológiai aktivitással rendelkeznek. Az alkilszilánokat széles körben használják a mikroelektronikai és optoelektronikai iparban, hozzájárulva a napelemek, a síkképernyők, valamint az üveg és acél bevonatok előállításához. Ezenkívül alkalmazzák őket töltőanyagok és szervetlen felületek hidrofób felületkezeléséhez. Az alkilszilánokat más szilánok szintézisében is felhasználják, és gyógyszeripari intermedierként szolgálnak.
A trietilszilánok, az alkilszilánok egy alcsoportja, sokoldalú vegyületek a szerves szintézisben. Három etilcsoporthoz kötött szilíciummal redukáló és szililáló anyagként szolgálnak, lehetővé téve olyan funkciós csoportok szelektív redukcióját, mint a karbonilok és iminek. A trietilszilánok a funkciós csoportok védelmében is döntő szerepet játszanak a komplex szerves szintézisek során. A sziláncsoport enyhe körülmények között történő könnyű eltávolítása lehetővé teszi az ellenőrzött és stratégiai védtelenítési lépéseket. Ezek a vegyületek a felületmódosításban is értékesek, és hozzájárulnak a fejlett anyagok fejlesztéséhez. Alkalmazást találnak a regioszelektív reduktív kapcsolásban, a redox-iniciált kationos polimerizációban, a katalitikus transzferhidrogénezésben, az aromás C-H kötések szilezésében és az eninek intramolekuláris ciklizációjához szükséges indium-hidrid előállításában.
Az olvasás folytatásához jelentkezzen be vagy hozzon létre egy felhasználói fiókot.
Még nem rendelkezik fiókkal?