Oldószer stabilizáló rendszerek

Egyes oldószerek idővel lebomlanak, ami különleges kezelési és tárolási megfontolásokat igényel. Ezenkívül bizonyos bomlási folyamatok termékei potenciális biztonsági kockázatot jelentenek, ha kellően nagy mennyiségben vannak jelen. Az ilyen típusú anyagokhoz kis mennyiségű stabilizáló vegyszereket adnak, hogy lelassítsák vagy megállítsák az anyag lebomlását.

Nagyon fontos, hogy tisztában legyen a használatban lévő anyagok stabilitásával, és ha nem egyértelmű, forduljon hozzánk a technikai támogatás és termékbiztonsági központ & SDS kereséshez. Az alábbiakban egy alapvető összefoglaló a négy legnépszerűbb instabil oldószerhez rendelkezésre álló stabilizáló rendszerekről.

Éterek

Az éterekben hő, fény és oxigén által katalizált mechanizmus révén szerves peroxidok keletkeznek. Amellett, hogy nagy reakcióképességük miatt potenciálisan zavarhatják az adott módszert, az éter-peroxidok rendkívül instabilak, és 100 ppm feletti koncentrációban potenciális robbanásveszélyt jelentenek. Ezen peroxidok alacsonyabb szintjei is biztonsági kockázatot jelenthetnek a hevítés és/vagy a párologtatás során.

Etil-éter

Az etil-éter gyakori stabilizáló rendszere a butilált hidroxitoluol (BHT), amelyet jellemzően alacsony ppm-koncentrációban adnak az etil-éterhez. Ez a vegyület elkapja a peroxidképződésért felelős szabad gyökfajokat, és nagyon hatékonyan elnyomja a peroxidképződést. A BHT nem kompatibilis a nagy optikai tisztaságot igénylő módszerekkel, mivel a molekula aromás funkcionalitásából eredő erős UV-abszorbancia miatt nem kompatibilis.

Az etanol egy másik gyakori stabilizátor, amelyet a BHT-nál sokkal nagyobb koncentrációban (1-2%) adnak hozzá. E viszonylag magas stabilizátorkoncentráció miatt az etanol jelenléte jelentősen növeli az anyag polaritását, és befolyásolhat bizonyos alkalmazásokat. Az etil-étert BHT-val, etanollal és BHT/etanol stabilizátor rendszerekkel kínáljuk.

Tetrahidrofurán (THF)

A THF egy másik népszerű éter oldószer, amely széles körben elterjedt használatban részesül, és az etil-éterhez hasonlóan a tárolás során szerves peroxidokat képez. A BHT-t jellemzően stabilizátorként használják a THF-ben 100-300 ppm-es szinten. Az etil-éterhez hasonlóan a BHT-val stabilizált THF is kevéssé használható az UV-detektálást alkalmazó módszerekben az adalékanyag által okozott magas szintű háttér miatt.

Klórozott oldószerek

A klórozott oldószerek idővel lebomlanak olyan mechanizmusok révén, amelyeket az éterekhez hasonlóan a fény, a hő és az oxigén katalizál. A klórozott oldószerek bomlástermékei közé tartozik a foszgén és a sósav, amelyek nagyobb koncentrációban biztonsági kockázatot jelentenek.

Kloroform

A kloroform instabil, és a termék eltarthatóságának növelése érdekében különféle stabilizátorokkal kombinálják. Etanollal és amilénnel stabilizált kloroformot kínálunk. Az éterhez hasonlóan az etanolt is viszonylag magas koncentrációban (~1%) kell a kloroformhoz adni ahhoz, hogy hatékony legyen. Ez növeli az oldószer polaritását és potenciálisan hatással lehet bizonyos alkalmazásokra. Az amilént (2-metil, 2-bután) azért adják a kloroformhoz, hogy elnyelje a szabad gyököket, például a kloroform bomlása során keletkező kloridot. Ez a vegyület körülbelül 100 ppm-es szinteken hatékony.

Diklórmetán (metilén-klorid)

A diklórmetán, bár stabilabb, mint a kloroform, idővel szintén lebomlik, és stabilizálószert igényel. Az alkánokat, mint például a ciklohexán, a ciklohexén vagy az amilén, általában tartósítószerként alkalmazzák, és általában 100 ppm nagyságrendű mennyiségben vannak jelen.

A diklórmetánnak a környezetvédelmi laboratóriumokban oldószerként való népszerűsége miatt meg kell jegyezni, hogy az alkénstabilizátorok idővel klórozott melléktermékeket termelnek, amelyek zavarhatják egyes GC-elemzéseket. Ez különösen igaz a ciklohexén esetében, mivel ezek a melléktermékek viszonylag magasabban forrnak, és az oldószerfronttól távolabb eluálódnak, és zavarhatják a célanalitokat.