Diagnosztikai immunhisztokémiai eljárások

Diagnosztikai IHC és klinikai patológia

Az IHC az általános patológiai laboratóriumokban a rutinszolgáltatás részeként elérhető, és kényelmes analitikai és diagnosztikai eszközt biztosít. Bár a klinikai diagnosztika nagy része még mindig nagyrészt a standard szövetfestésen, például a hematoxilin és eozin (H&E) festésen alapul, az IHC számos módon segíti a patológusokat a problémás esetek felismerésében. A diagnosztikai immunfestést rendszeresen használják a korai finom morfológiai vagy fejlődési sejtes változások, például a proliferáció vagy az apoptózis azonosítására. A klinikai antitestek specifikus markerfehérjékhez kötődve azonosíthatják az egyes sejtvonalakat. Ez az antitestspecificitás hamis pozitív/hamis negatív eredményeket is eredményezhet, mivel az immunfestés érzékeny a szövetkezelésre, a tartósításra és a reagens minőségére. A klinikai patológiai laboratóriumok a vizsgálati hibákat minimalizálják azáltal, hogy meghatározott protokollok és képzési programok szerint dolgoznak, miközben klinikailag validált diagnosztikai antitesteket, festékeket és reagenseket használnak. Különösen a kulcsfontosságú sejtmarkerek ellen kifejlesztett, rendkívül specifikus monoklonális antitestek kifejlesztése vezetett a diagnosztikai IHC panelek használatához a betegségállapotok kutatásában és klinikai azonosításában, valamint a sebészeti patológia irányításához.

Diagnosztikai IHC és rákos megbetegedések

A legtöbb rákos megbetegedés a szövettani festés és a diagnosztikai immunhisztokémia kombinációjával azonosítható a biopsziaszövetben található specifikus antigének lokalizálásával. A pontos tumortípus meghatározása formalinban rögzített szövetek standard H&E festésével kihívást jelenthet, különösen metasztatikus és/vagy rosszul differenciált tumorok esetében. Az IHC viszonylag gyors és egyszerű módszert biztosít a daganatos szövet eredetének jobb meghatározására és egy adott daganat viselkedésének vagy progressziójának vizsgálatára. Az ismeretlen primer rák (CUP) olyan állapot, amelyben a rák áttétje megfigyelhető, de az elsődleges hely ismeretlen. Becslések szerint az összes rákos megbetegedés 3-5%-a esik a CUP alá. A kritikus CUP és más atipikus esetek esetében, ahol a morfológiai és klinikai adatok között ellentmondás van, az IHC fontosnak bizonyul a diagnosztikai alternatívák körének szűkítésében. Egyes esetekben jelentős betekintést nyújt a daganat fenotípusára és a primer tumor helyére vonatkozó előzetes diagnózisba. Az IHC-ben az immunfestés kényelmes diagnosztikai eszköznek bizonyul számos ráktípus kimutatására, többek között adenokarcinómák (vastagbél, emlő, prosztata) és bőr.  Gyakran használják a vastagbélrák (HNPCC/Lynch-szindróma) diagnosztikájában, hogy kiegészítse a klasszikus kimutatási módszereket, mint például mikroszatellita-instabilitás (MSI), amelyet egyfajta ismétlődő DNS-típus számos elváltozása jellemez. A bőrrák patológiájában az intraepidermális melanociták azonosítása a standard H&E festésű metszeteken megbízhatatlan, különösen a napkárosodott bőrön. Még a közeli vizsgálat sem segíthet a pigmentált keratinociták és a melanociták egyértelmű megkülönböztetésében, illetve a melanocita-sűrűség egyértelmű körülhatárolásában. Ezért sok patológus az IHC-t ajánlja a melanoma in situ és a mimikumok megkülönböztetésére.

Diagnosztikai IHC és fertőző kórokozók

A diagnosztikai immunhisztokémia jelenleg a betegektől vett szövetmintákban a fertőzések gyors morfológiai differenciálását teszi lehetővé, megkönnyítve a gyors diagnosztikai döntéseket a betegellátásban. A fluoreszcein-izotiocianát (FITC) jelölésű antitesteket a pneumococcus antigének kimutatására használták a fertőzött szövetekben. A fertőző betegségek kimutatásában az IHC nagyon hasznosnak bizonyult a mikroorganizmusok azonosításában, amelyek:

• nehezen mutathatók ki rutin vagy speciális festékekkel
• rosszul festődnek
• kis számban vannak jelen
• nem tenyészthetők

Egyes diagnosztikai IHC módszereket alkalmaznak Hepatitis B, Hepatitis C, Cytomegalovírus fertőzések esetén a szövetekben lévő fertőző ágensek igazolására a mikrobiális DNS vagy RNS ellen termelt specifikus antitestek segítségével. Ezenkívül az IHC-t számos bőrfertőzés kimutatására használják olyan specifikus vírusos és bakteriális fertőzések azonosítására, amelyeket csak rutin mikroszkópos festésekkel nehéz biztonsággal kimutatni. Az immunfluoreszcens vizsgálatot (IFA) széles körben használják a kórokozók (vírusos, bakteriális vagy protozoonális) kimutatására rögzítetlen szövetekben mind a humán-, mind az állatgyógyászatban.