Ugrás a tartalomra
Merck
KezdőlapServicesSzoftver és digitális platformokDOZN™ Kvantitatív zöld kémia értékelő

DOZN™ Kvantitatív zöld kémia értékelő

A DOZN™ eszköz egy kvantitatív, az iparban elsőként alkalmazott eszköz, amely a zöld kémia 12 alapelvét használja a hasonló vegyi anyagok, szintetikus útvonalak és kémiai folyamatok relatív zöldségének összehasonlítására.  

Ezeket 12 elv a zöld kémiáról három fő kategóriába desztilláljuk: az erőforrás-felhasználás javítása, az energia hatékonyabb felhasználása és az emberi és környezeti veszélyek minimalizálása. Jelenleg nem vesszük figyelembe a nyersanyagok életciklus-hatásait (azaz a nyersanyag-kitermelést, az előfeldolgozást és a gyártást), de figyelembe vesszük a veszélyeket és az ilyen anyagok hatékony felhasználását. A termékteljesítményre vonatkozó eredményeinket megosztjuk ügyfeleinkkel, bemutatva, hogy termékeink hogyan igazodnak a 12 alapelv mindegyikéhez, valamint a három fő kategórián belül. 

A DOZN™ eszköz az adatok felhasználásával segíti vállalkozásunkat és ügyfeleinket abban, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a környezeti lábnyomuk csökkentése, a vegyi anyagok hatékonyságának növelése és a fenntarthatóság előmozdítása érdekében.

A zöld kémia algoritmusainak 12 alapelve

1. Megelőzés

<>Az 1. alapelv az erőforrás-hatékonyság átfogó megközelítését vezérli azáltal, hogy figyelembe veszi a folyamatba bevitt összes anyag (reaktánsok és segédanyagok) és az előállított kívánt termék közötti kapcsolatot. Más elvek, mint például a 2., 5., 8., 9. stb. elvek az erőforrás-hatékonyság konkrét elemeit vagy megközelítéseit irányítják. Olyan megközelítéseket vizsgálunk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy különbözőképpen súlyozzuk a több és kevésbé kívánatos hulladékgazdálkodási taktikákat.

Míg az 1. alapelv az összes alapanyagra összpontosít, addig a 2. alapelv esetében úgy alakítottuk ki a megközelítésünket, hogy a kívánt termék előállításához felhasznált reaktánsok mennyiségének csökkentésére összpontosítsunk.

A 3., 4. és 5. alapelvben a kémiai szintézis különböző összetevőinek mennyiségét és toxicitását is értékeljük, különösen a nyersanyagok, a termékek és az oldószerek mennyiségét, ahogyan azt itt részletezzük.

A 3. elvvel kapcsolatos megközelítésünk a termék kilogrammonként felhasznált nyersanyagok átlagos mennyiségének és toxicitásának csökkentése. Felismerjük a toxicitás számos formáját, és megközelítésünket a GHS-hez igazítottuk. A GHS-hez való igazodással optimalizáljuk adatgyűjtési folyamatunk hatékonyságát és globális relevanciáját.

A 3. alapelvben a kevésbé mérgező alapanyagok használatára összpontosítunk, a 4. alapelv esetében pedig ugyanezt a GHS-alapú megközelítést alkalmazzuk, hogy az előállított termék toxicitására összpontosítsunk. Elismerve, hogy egy kémiai folyamat több terméket ("melléktermékeket") is előállíthat, gondosan figyelembe vesszük a termékek és a melléktermékek toxicitását, amikor ezzel az elvvel foglalkozunk.

A 3. és 4. alapelv esetében alkalmazott megközelítést kihasználva, a termék kilogrammonként felhasznált oldószerek és egyéb elválasztószerek mennyiségének és toxicitásának csökkentésére összpontosítunk.

Az energiára gyakorolt hatás becslését a környezeti nyomástól és hőmérséklettől eltérő szintézislépések időtartamának figyelembevételével fejlesztjük ki.

Ahol megvalósítható, prioritásként kezeljük a megújuló alapanyagok használatát. Ehhez az elvhez legalább azt katalogizáljuk, hogy bioalapú alapanyagokat használnak-e.

Tudomásul vesszük, hogy minden egyes derivatizálási lépés további reagenseket igényel és hulladékot termelhet. Ezzel az elvvel kapcsolatban az a célunk, hogy kidolgozzunk egy olyan folyamatot, amely közvetlenül vagy közvetve katalogizálja a derivatizációs hulladék csökkentését.

Ezzel az elvvel kapcsolatban az a célunk, hogy olyan folyamatot dolgozzunk ki a katalógushoz, ahol a katalizátor használata közvetlenül vagy közvetve csökkenti a hulladék mennyiségét. A 9. elv a 2. elv kiegészítéseként szolgál, és valószínűleg a katalizátorok használatának konkrét útvonalán keresztül javítja az atomgazdaságosságot.

A 10. alapelvhez úgy közelítünk, hogy felismerjük, hogy figyelembe kell vennünk, hogy egy termék biológiailag könnyen lebomlik-e, valamint a biológiailag lebomló termékek veszélyeit. Az alap- és bomlástermékek esetében alapértelmezésként a GHS környezeti veszélyességi kritériumait alkalmazzuk.

A 11. alapelvhez olyan megközelítést építünk be, amely felismeri a folyamatanalitikai kémiai módszereket tartalmazó folyamatlépések értékét, például a folyamat során végzett valós idejű, folyamat közbeni elemzést, amely például a folyamat hőmérsékletében vagy pH-értékében bekövetkező változásokat érzékeli. Felismerjük, hogy minél hamarabb korrigálják a tervtől való eltéréseket, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy a folyamat további hulladékot termel vagy további veszélyeket okoz.

A 12. alapelv jelentősége a nyersanyagok átlagos fizikai veszélyeztetettségének csökkentése a termék kilogrammjára vetítve. A GHS fizikai veszélyességi kritériumokat a veszélytípusok teljes skáláján alkalmazzuk, mint például a robbanékonyság, gyúlékonyság, oxidáló képesség és maró hatás.

Egy esettanulmány: β-Amiláz

Aβ-Amiláz az édesburgonyában általánosan megtalálható enzim, amely a keményítőt cukorrá hidrolizálja. A DOZN™ eszköz lehetővé tette a β-Amiláz gyártási folyamatának áttervezését egy energiahatékony, nem veszélyes, nagyobb hatékonyságú és nagyobb hozamú folyamattá. Ezzel a DOZN™ pontszám 57-ről 1-re csökkent!

Nézze meg a DOZN™ eszközt működés közben, és tekintse meg a javított folyamat kiszámított eredménytábláját a β-Amiláz javított folyamatáról.

.



A folytatáshoz jelentkezzen be

Az olvasás folytatásához jelentkezzen be vagy hozzon létre egy felhasználói fiókot.

Még nem rendelkezik fiókkal?